Stílus

Az okostelefonok kora és az offline szabadság

Sokan elképzelni sem tudjuk az életünket okostelefon nélkül. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg nem válunk függővé tőle. Ha le tudjuk tenni és el tudjuk felejteni, hogy folyamatosan ellenőrizzük, vagy mi magunk osszunk meg tartalmakat, akkor talán még nincs olyan nagy baj.

A legtöbben úgy születtünk, hogy nem volt még okostelefon, de mobil sem. A vonalas is csak néhány lakásban volt elérhető – legalábbis vidéken. Számítógépe sem volt minden gyereknek, nemhogy laptopja!

Ha valakivel találkozni szerettünk volna, akkor elmentünk hozzá személyesen, aztán vagy otthon volt, vagy nem. Ha nem, akkor esetleg hagytunk egy cetlit, hogy ott jártunk, és vagy történt valami, vagy nem. De ez nem volt probléma, éltük tovább az életünket anélkül, hogy tudtuk volna, a másik hazaért-e már, megkapta-e az üzenetet, olvasta-e, mikor reagál rá. Nem volt nehéz elvonulni sem mások elől, elég volt csak otthon maradni, és ha azon a hétvégén senkinek nem jutott eszébe felkerekedni, hogy meglátogassanak bennünket, akkor egy zavartalan hétvégét élhettünk át. Később is csak a vonalas telefon zavarhatta meg a saját hétvégét.

Fotó: Unsplash/Blake Lisk

Fotó: Unsplash/Blake Lisk

Mai fejjel szinte képtelenségnek tűnik, hogy hogyan is éltünk régen, gyerekkorunkban. Írtunk papírra, címeztük a borítékot, mással üzentünk, vagy személyesen mentünk. Most meg szinte mindannyiunkra jellemző, hogy éjjel-nappal online-ok vagyunk, bárhová utazunk, vagy beülünk egy kávéra, máris azt keressük, hogy van-e wifi, és ha igen, mi a jelszó hozzá.

A telefonunk is partner a függéshez: jelez, ha levelünk érkezett, ha valaki üzent nekünk, bejelölt, kommentelt, lájkolt, posztolt, bármit csinált. Ha egyedül maradunk néhány percre, már nyúlunk is a mobilunk után, csak megnézzük, egy pillanatra, ki, mit rakott ki az oldalára, miről beszél mindenki, nehogy mi is lemaradjunk… Pedig mi történne akkor? Nem látnánk egy vicces fotót egy ismeretlen nőről valami poénos felirattal? Vagy lemaradunk egy cuki kiscicás képről? Véletlenül nem közöljük ország-világgal, hogy milyen kávét iszunk és hol?

Az e-mail az más!

Mondhatnánk, hogy az e-mail az más, hiszen az a munkánkhoz kell, de mikor is? Mióta fizetnek az elalvás előtti melóért? Vagy a hétvégi levelezésért? Miért nem elég, ha hétfő reggel nyitjuk csak meg a céges e-maileket, és válaszolunk sorban azokra?

Fotó: Unsplash/Blake Lisk

Fotó: Unsplash/Blake Lisk

Ha valaki el szeretne érni bennünket, mert valami nagyon fontos, sürgős és halaszthatatlan dolog miatt beszélni szeretne velünk, akkor majd felhív. És a telefonszám láttán még mindig eldönthetjük, hogy felvesszük-e vagy sem, mert este nyolc óra van, vagy szombat délután.

Offline kikapcsolódás

A legjobb megoldás az lehetne, ha mindenki kikapcsolná a telefonját akkor, amikor hazaér. De ez ugye képtelenség, hiszen a telefon az életünk részévé vált, annak segítségével intézzük a dolgainkat, ételt rendelünk és persze nem baj, ha elérnek bennünket a szüleink, a barátaink. Mégis, talán érdemes lenne kipróbálni és beiktatni olyan estéket, hétvégéket, amikor a telefon az asztalon pihen, és az sem baj, ha nem halljuk meg, ha csörög, mert kint játszunk az udvaron, vagy kertészkedünk, főzünk, bármi – magunk vagyunk vagy a szeretteinkkel, együtt és nincs semmi szükségünk egy kívülálló személyre, hogy megzavarja a szabadidőnket. Vagy szervezhetünk programot, kirándulást olyan helyre, ahol nincs, vagy nagyon gyenge a térerő. Akkor biztos, hogy nem zavarja meg senki a nyugalmunkat.

A témával Digitális diéta címmel és sztárvendégekkel foglalkozik a Ridikül ma is 17 óra 10 perckor kezdődő adása. A stúdióban beszélget Batta Zsuzsanna ’Marge’, Galán Angéla és Skultéti-Szabó Katalin, valamint meglepetésvendég is érkezik hozzánk.

A tegnapi adást ezen a linken nézhetjük meg.