Siker

Túlóra vagy ingyen meló, avagy munkaidő után mihez kezdjünk a céges levelekkel?

Manapság már sokszor nehéz határt húzni a munka előtti és utáni időszakok között. Sokan dolgozunk még munkaidő után is, hazaérve még ránézünk az e-mailjeinkre, ahogyan elalvás előtt is rápillantunk. Válaszolunk. Hétvégén is. De vajon jó-e ez nekünk?

Az emlékeink szerint régen nemigen volt ilyesmire példa. Tudniillik arra, hogy a munkaidő letelte után valaki még otthon is a cég ügyeivel foglalkozzon. Vagy ha mégis, elszámolták túlórában, pénzt kapott érte, mert akkor is dolgozott, amikor a szerződés szerint nem kellett volna. Valószínűleg már akkor is léteztek olyan lelkes és lelkiismeretes dolgozók, akik a szabadidejüket feláldozva is tettek a munkahelyükért, anélkül, hogy bármit is vártak volna érte cserébe. Nem is igen kaptak, ahogyan manapság sem divat különösebben honorálni a munkaidőn túli, hivatalosan nem túlórának számító munkát, jó esetben legalább szóban megdicsérik az embert, vagy éreztetik vele, hogy értékelik, amit tett. Bár talán a legtöbb helyen észre sem veszik az önzetlen elhivatottságot, hanem természetesnek veszik.

Mert „ha nálunk akarsz dolgozni, akkor ezt is meg kell tenned”, „örülj, hogy van munkád, könnyen találunk mást a helyedre” – és még hasonló mondat hagyja el olykor a főnökök száját egy „köszönöm” vagy néhány ezer forint jutalom helyett. Mert úgyis megcsinálja a dolgozó, akkor miért fizessenek érte?

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Elhivatottság vagy félelem?

És valóban: akárhogy is tudjuk, hogy szabadnapon, szabadságon, hétvégén nem kellene leveleket nézegetni, előre dolgozni, csak úgy beszaladni, telefonálni, mégis megtesszük – de vajon elhivatottságból vagy félelemből? Ezt mindenkinek a maga joga eldönteni.

Sok cikk és tanulmány készült már arról, hogy mennyire nem egészséges a munkaidő utáni munka. Mert bár azt gondoljuk, hogy csak válaszolunk egy e-mailre, vagy csak elintézünk egy telefont, de miért is? Nem ér rá? Valószínűleg de. Akkor meg miért is? Ha már egy kicsit is rászoktunk, nehéz lehet megállni, de próbáljuk csak ki mondjuk kezdetnek egy hétig, hogy munkidő után, amit kilépünk a munkahelyről az utcára, már nem foglalkozunk a céges dolgokkal. Nem nézzük meg a leveleket, nem telefonálunk, nem is gondolunk a melóra. Meglepő, mennyire nehéz is megtenni, de nem lehetetlen!

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Fotó: iStock.com/gpointstudio

Hiszen mindenkinek szüksége van pihenésre, feltöltődésre, szabadidőre és magánéletre, abba pedig valahogy csak nem fér bele még a tízperces munka sem. Azt nehéz eldönteni, hogy kinek is a hibája lehet az, hogy ez így alakult. A munkáltatóé? Aki elvár, követel, fenyeget? Van a munkavállalóé, aki esetleg lelkes és elhivatott, vagy inkább kényszerből és félelemből meg akar felelni?

Törvényben kellene szabályozni?

Korábban már mi is megírtuk, hogy a francia munkaügyi törvény többek között azt is kimondja, hogy a munkavállalóknak joguk van lecsatlakozni az internetről. Ez azt jelenti, hogy a legalább 50 főt foglalkoztató vállalatoknál gyakorlatilag betiltják a munkaidő utáni és a hétvégi levelezést. Ezzel az intézkedéssel az volt a törvényalkotók célja, hogy az alkalmazottak mentesüljenek attól a stressztől, amit a világháló hozott az életükbe, tudniillik hogy bármikor elérhetők. A szakemberek azt remélik, hogy a szabályozás által csökken a munkahelyi kiégések száma, és jó hatással lesz az alkalmazottak magánéletére is.