Csillagok

Ahová a titkok aludni járnak

Amikor kicsi voltam, nagyszüleim egy tanyán laktak, amit körbeölelt egy hatalmas erdő. Folyton azon járt az agyam, hogy mik történhetnek ott, szerettem volna felfedezni az erdő titkát.

Aztán nagyobb lettem, felbátorodtam, és bár nem merészkedtem túl messzire, azért elkezdtem felfedezni az erdőt. Én azt hittem, hogy az erdőben mászkálni kalandos és felnőttes dolog, de amikor megvolt a lehetőségem, a bátorságom elillant. Az erdő hatalmasnak tűnt, én pedig egy porszemnek éreztem magam. Minden zaj felerősödött, minden árnyék megijesztett, így gyorsan visszavonulót fújtam, és úgy döntöttem, majd felfedezem az ismeretlent, ha felnőtt leszek.

Fotó: iStock.com/seanopatrick

Fotó: iStock.com/seanopatrick

Felnőttem. Évekkel később visszatértem a tett helyszínére. Akkor már az öcsém is velem volt, így egyértelmű volt, hogy nekem kell példát mutatni. Míg a szüleink a régi ház körül tették a dolgukat, mi nekilendültünk az ismeretlennek. Hittem abban, hogy ezúttal megcsinálom. Hittem, hogy most erősebb leszek, és úrrá lesz rajtam a kalandvágy. Ez működött is egy darabig, de aztán újra előtörtek a régi érzések, és felbukkant a félelem. „Az emberi elme csodás dolog, de néha azért megnehezíti az életünket – részletezi Leiner Éva pszichológus. – Az, hogy valaki fél az erdőtől, nem egyedi és nem is különleges eset. A legtöbb ember fél attól, ha olyan helyen van, melyet nem tud ésszel felfogni. Ha nem tudja fejben jól körülhatárolni azt, ami szinte végtelennek tűnhet. Az erdő is egy ilyen hely. Az ember hatalmasnak érzi magát a legtöbb helyzetben, de amikor egyedül van egy hatalmas erdőben, ráébred arra, hogy a hatalma nem terjed ki mindenre, hogy ő is csak egy elem abban a bizonyos gépezetben, és ő sem tud mindent irányítani.”

Minden másnak tűnik, mint ami

A kulturális ismereteink is hozzásegítenek ahhoz, hogy másként érzékeljük a valóságot, ha egy erdőben járunk. Tulajdonképpen misztikus helynek is tekinthető az a nagy zöldövezet, ahol az ember még nem vetette meg a lábát. „Épp ezért van az, hogy a horrorfilmek és a krimik állandósult helyszíne egy sötét erdő, ahol el lehet rejteni a hullákat, a bizonyítékokat, vagy kiválóan alkalmas üldözésre is – magyarázza a pszichológus. – Ezeket a filmeket látni, vagy könyveket olvasni az otthon melegében nem tűnik annyira ijesztőnek, de ha ott áll előttünk a nagy titokzatos erdő, akkor tovaszáll a biztonságérzet, és előbújik minden olyan emlék, ami az erdőhöz negatív értelmezést társít.

Fotó: iStock.com/srbphotography1

Fotó: iStock.com/srbphotography1

Ha valami nem odaillőt látunk vagy hallunk, akkor egyből elkezd kattogni az agyunk, és a legfurcsább magyarázatokat társítjuk az egyes jelenségekhez. Természetes, hogy félünk az ismeretlentől, de nem szabad, hogy ez megakadályozzon minket abban, hogy felfedezzük a csodálatos természetet. „Akinek ennyire szárnyal a fantáziája, annak azt tudom javasolni, hogy családdal vagy barátokkal fedezze fel a közeli erdőségeket. Az nem megoldás, ha a félelmünket egyedül akarjuk legyőzni, mert ezzel akár még ronthatunk is a helyzeten. Szervezzünk családi kirándulást, vagy a barátainkkal fedezzük fel a közeli ismeretlent, és ez sokat fog segíteni abban, hogy búcsút intsünk a tévképzeteknek.