Egészség

Amitől egy depressziós csak még rosszabbul érzi magát

Hiába a modern orvostudomány és a fejlett módszerek, a legtöbben a mai napig nem értjük a depressziót. Mivel nem értjük, az sem biztos, hogy a megfelelő módon viszonyulunk ahhoz, aki a környezetünkben ezzel a betegséggel küzd. Például akaratlanul olyat mondunk neki, amitől ő legszívesebben kiugrana az ablakon.

Alexandra Owens a The Huffington Post oldalán osztotta meg a történetét a nagyvilággal. Depressziós anyuka gyermekeként nőtt fel és sokáig azt hitte, hogy ez egy természetes állapot. Azt hitte, minden anyuka sírva alszik el esténként. Ezzel a megállapítással helyre tudta tenni a saját kis világát, de ez csak addig tartott, míg meg nem látogatta egy barátját és rájött, hogy nem mindenki él olyan sötét világban, mint az édesanyja. Innentől nem értette a saját helyzetüket és megváltozott az anyjához való hozzáállása. Kiabált vele, hátha ezzel kizökkenti az állapotából. Próbálta erőltetni, hogy mosolyogjon, saját bevallása szerint is hiányzott belőle az empátia. De csak egy gyerek volt. Honnan tudhatta volna, hogy mi az a depresszió?

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Nincs konkrét oka, egyszerűen csak sok volt…

Gyakran értetlenül állunk azelőtt, ha egy közeli ismerősünk depressziós lesz, mert nem gondoljuk, hogy történt bármi, ami ehhez az állapothoz vezet. „A depresszió a levert lelkiállapot egyik szinonimája” – mondja Aranyosi Éva kineziológus. „A szó elnyomottságot jelent. Elnyomott fájdalom, elnyomott életenergia. Külső hatásra sem változó rossz hangulat, életuntság, kedvtelenség. Az egyén úgy érzi, semminek sincs értelme többé. Mivel nem látja a kiutat, feladja a küzdelmet, mert azt gondolja, úgysem változhat semmi. Lehet konkrét kiváltó oka is, például haláleset, betegség, szakítás, munkahelyi vagy fiatalabb korban iskolai traumák. Tapasztalataim szerint sok esetben nincs konkrét kiváltó ok, egyszerűen csak sok lett az állandó stresszből, a meg nem fogalmazott érzésekből, félelmekből. Minden esetben a gondolatainkkal teremtjük meg a testünkben az érzéseket, csak általában nem is figyelünk a gondolatainkra, így nem tudjuk visszaidézni, hogy mi járt a fejünkben esetleg órákon át. Ebben az esetben már csak azt vesszük észre, hogy állandósítottuk magunkban a szorongást.
Amikor ez az érzés a hétköznapjaink részévé válik, egy idő után már ez lesz az alaphangulatunk. Így kelünk, így fekszünk. Pedig ha lelassítanánk, elgondolkodnánk, hogy mi is a probléma valójában, nem mélyítenénk el magunkban ezt az érzést és hangulatot. Tulajdonképpen a fent leírt tünetek alapján végezhetünk egy önelemzést, de úgy gondolom, inkább a megelőzésre fordítsunk több figyelmet. Amikor diagnosztizálják az egyén depresszióját, sok esetben hajlamossá válik feladni, beletörődni és mentségként felhasználva súlyosbítani a saját problémáját azzal a címszóval, hogy ‘ez van, nem tehetek róla’…

A rosszkedv még nem egyenlő a betegséggel!

Az emberek rengeteg hatásnak vannak kitéve nap mint nap. Ebben a rohanó világban nem meglepő, hogy gyakran kimerültek és levertek, ezt már hajlamosak depressziónak titulálni. Fontos azonban, hogy ne kreáljunk téves diagnózisokat. „Manapság a rosszkedvünkre, fáradtságunkra, lustaságunkra, pillanatnyi kedvetlenségünkre is ezt a szót használjuk – mondja Aranyosi Éva kineziológus. Ez azért nem jó, mert a szavainknak teremtő ereje van. Ha erősítjük magunkban a rossz érzéseket, azok állandósulhatnak. A depresszió hosszan tartó hangulati beszűkültséget jelent, amikor már képtelenek vagyunk akár az örömre, a gyászra, a nevetésre, a sírásra, a hangulatunk nem képes a környezetéhez idomulni.”
A depressziót az egykedvűség jellemzi. Sok a jövővel kapcsolatos aggodalom, reménytelenségérzés, önértékelési probléma, önbizalomhiány, önmagunk hibáztatása, esetleg önostorozás a jelen lelkiállapot miatt. Jellemző még az alvásciklus megváltozása is: vagy nagyon keveset alszik az egyén, vagy akár 12–14 órákat. Az étvágytalanság vagy a bánatában túlevés is fennállhat.

Kilátástalannak tűnik, pedig csak egyedül van

Bár sokan azt hiszik, hogy a depresszióból kilábalni lehetetlen, ez messze nem így van. „Egy hozzáértő szakember igyekszik az egyént gondolkodásra, érzései tisztázására, a gondokkal való szembenézésre késztetni. Együtt gondolkodni, beszélni, megfogalmazni a jelen helyzetet és az érzéseket – folytatja a kineziológus. A megelőzésre hívnám fel a figyelmet, hogy ne jussunk el a depresszió állapotáig. Javaslom, hogy figyeljünk oda az érzéseinkre. Üljünk le, gondoljuk végig, hogy milyen érzések vannak bennünk, és vajon mi váltja ki azokat. A stressz, a szorongás, a félelem mennyire van jelen a mindennapi életünkben. Mi okozza? Nem jó a munkahelyem, vagy a kapcsolatommal van gond? Vagy az anyagi gondok nehezítik a hétköznapjaimat? Esetleg a betegségektől félek? Vagy aggodalmaskodom a szeretteimért? Mitől félek valójában? Gondolkodjunk el rajta, és ha egyedül nem tudjuk megfejteni, vagy nem tudunk rajta változtatni, akkor kérjük szakember segítségét.

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Fotó: iStock.com/MariaDubova

Másnak ártalmatlan, de neki bántó mondat

Mivel sokan nem értik a betegséget és csak a letörtséget és a kedvetlenséget látják a másikon, így hajlamosak arra, hogy bizonyos mondatokkal próbálják buzdítani, vagy épp kizökkenteni a depresszióval küzdő beteget. Van azonban néhány olyan mondat, amit kifejezetten tilos egy ilyen betegnek mondani, mert ezekkel többet ártunk, mint használunk.

Ezek közé a tiltólistás mondatok közé tartozik:

  • Fel a fejjel!
  • Majd túllendülsz ezen a nehéz időszakon!
  • Ez nem is betegség!
  • Irigylem a problémáidat!
  • Mások élete sokkal rosszabb!
  • Szedd össze magad!

Lehet, hogy azt hisszük, ezek a mondatok segítenek, de ez hatalmas tévedés. Ezzel csak azt bizonyítjuk a másik számára, hogy nem vesszük komolyan a problémáját és nem értjük az állapotát.

Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!