Ők pedig laza eleganciával festik lilára a hajukat, szólítanak le idegeneket, adják fel biztos munkájukat valami kétes kimenetelű vállalkozásért, vagy éjszakáznak egy külföldi vasútállomáson, ha lekésték a repülőjüket. Nem zavarja őket, mit gondolnak róluk mások, nem törődnek a kellemetlenségekkel, csak mennek a maguk feje után. Hogy csinálják? Mi a titka a nemtörődömségnek? Hogy találhatjuk meg a helyes arányt, ami megfűszerezi életünket, de nem dönti romba azt?
Fotó: iStock.com/FluxFactory
Nemtörődömség ≠ közömbösség
Az első, amit meg kell értenünk a nemtörődömség művészetével kapcsolatban az az, hogy nem azt jelenti, közömbösek vagyunk a világ dolgai iránt. Sőt, a teljes közömbösség általában éppen abban gyökerezik, hogy túlságosan érdekel minket, mit gondolnak rólunk mások, ezért nem merünk önállóan megnyilvánulni, nehogy kiközösítsenek minket. A közömbösség másik formáját a hűvös és kegyetlen pszichopaták gyakorolják – de ez sem valami értékes és követendő példa, lássuk be. A valódi, elegáns nemtörődömség inkább azt jelenti, hogy nem érezzük magunkat kényelmetlenül, ha mások vagyunk, mint a többiek: ha más véleményen vagyunk, más ruhákat hordunk, vagy éppen mást gondolunk arról, mit jelent a boldogság.
Nemtörődöm ≠ nem törődöm semmivel
A nemtörődöm embereknek nem az a titka, hogy valóban nem törődnek semmivel, hanem éppen az, hogy megtalálják, mi az, amivel igazán érdemes foglalkozniuk, ami igazán megéri azt, hogy teljes figyelmüket neki szenteljék. Ez a dolog pedig olyan fontossá válik, hogy emellett eltörpülnek a materiális élet apróságai. Például ha rájövünk, hogy a pénznél fontosabbak emberi kapcsolataink, családunk, ezért egy kevésbé jól fizető, de kevesebb túlórát elváró céget keresünk. Vagy ha úgy döntünk, a kényelemnél fontosabb számunkra a kaland, ezért a szokásos, kellemes, szállodás üdülés helyett hátizsákot és sátrat csomagolunk, és bejárjuk Észak-Anglia vadregényes tájait.
Vigyázat! Figyelmünk limitált, így válogassuk meg okosan, mire fordítjuk. Ha nem találjuk meg a számunkra értékes dolgokat, könnyen elterelhetik figyelmünket apró-cseprő bosszúságok: az ügyetlen sofőr előttünk a dugóban, a lekésett kuponakciók, a sorban állás unalma. Valamivel le kell kötnünk magunkat, hát válogassuk meg, mi lesz az: lényegtelen dolgok, vagy valódi, fejlődésre teret adó élmények.
Fotó: iStock.com/FluxFactory
Nemtörődömség = kellemetlenségek elviselése
Az igazán kifinomult nemtörődömségnek fontos része az, hogy elengedjük a kényelmetlen, kellemetlen dolgokat, amik ezzel járnak: a többiek rosszalló pillantásait, irigységüket. A döbbent arcokat és a kárörvendő kérdéseket. Nem zavar minket, ha ideig-óráig többet és keményebben kell dolgoznunk, ha nélkülöznünk kell, mert minden tőkénket beleöltük abba, amit igazán fontosnak tartunk. Ha saját utunkat szeretnénk járni, számolnunk kell azzal, hogy nincsen kikövezve, de még csak kitaposva sem.
