Csillagok

Úton lenni egy másfajta tudatállapot

Úton lenni misztikus dolog. Átmeneti. Valahonnan tartunk valami cél felé. Ugyanakkor a legizgalmasabb dolgok mindig útközben történnek velünk, a felfokozott várakozástól más emberek leszünk, tele élettel és lehetőségekkel: még bármi megtörténhet velünk, s valójában ilyenkor élünk igazán. Akkor, amikor azt hisszük, csak átmenetileg vagyunk jelen.

Úton lenni soha nem csak külső utazás, mindig belső is. Figyeljük meg magunkat, ahogy beszállunk a kocsiba, felülünk a vonatra, pláne, ha repülővel, hajóval megyünk, egy másik tudatállapotba kerülünk: lelassulunk, mélázunk, álmodozunk, talán még a szívverésünk is lelassul. De elég csak egy hosszú metróútra gondolni, az ember elmélyül, kicsit magába fordul, vagy elkezdi vizslatni a vele együtt utazókat. Természetesen az úton levés, az utazás rengeteg gondolkodót és alkotót megihletett már a világtörténet során, mi most szubjektíven szemezgetünk párat, csak a hangulat kedvéért.

Hangulatfokozó

Kezdjük azzal, hogy elindítjuk ezt a számot, maximális hangerőn, ha lehetséges, csak hogy megalapozzuk a további olvasgatás hangulatát. A Cimbaliband 2006-ban alakult magyar formáció, világzenében utaznak, s leginkább azért szeretjük őket, mert nemcsak ezt a csodás hangszert, a cimbalmot, de a tradicionális magyar zenét is közvetítik szerte a világban, persze a mai fülnek is emészthető formában.

A mese is utazás

A legtöbb mesénk is egy utazást beszél el, ahol a főhős valahonnan eljut sok-sok fordulat, ármány és segítség közt valahová, gyakran pont oda, ahonnan elindult, mint például Dorothy az Óz, a csodák csodája főhősnője, vagy Alice, aki Csodaországból készül hazafelé.

Homérosz, Salinger és Kerouac

Az irodalomtörténet egyik legelső ránk maradt műve, az Odüsszeia sem más, mint egy végtelen utazás: Odüsszeusz a hős spártai hadvezér csaknem 10 évig tartó vándorlását beszéli el otthona, Ithaka felé. A két híres, 20. századi kultregényt, a Zabhegyezőt és az Útont mindig párba állítják az okos elemzők, s nem véletlenül, nemcsak azonos korban, de azonos társadalmi problémák köré íródtak, a fiatalok útkeresése, kitaszítottsága és menekülése: utazása köré.

Road movie

A road movie az egyik legrégebbi filmes műfaj, már a westernfilmek aranykorában is imádták a rendezők, rengeteg mindent el lehet mesélni arról, aki úton van éppen, az mindig nagyon titokzatos, ami a műfaj egyik alapkövetelménye. Ha csak egy road movie-t nézünk meg (újra) életünk során, akkor az a Szelíd motorosok című legyen, mely legalább akkora kulturális alapmű, mint a Zabhegyező vagy az Úton.

Aki pedig Viggo Mortensen társaságában borzolná inkább az idegeit, az nézze meg Az út című posztapokaliptikus, elképzelhetetlenül nyomasztó, ám mégis megható remekművet.

Aki pedig könnyebb vizekre evezne, az simogassa a lelkét egy megható történettel, A család kicsi kincsével.

A magyar filmek közt is találunk bőven utazással kapcsolatos alkotásokat, nagy kedvencünk, a Sose halunk meg, Koltai Róbert felejthetetlen vállfaárusának története, mely nemcsak egy fiú és nagybátyja különös utazását mutatja be, de egy egész ország hangulatát is felskiccelte valamikor a ’90-es évek elején.

A Retúr pedig egy kevesek által ismert, mégis nagyon kedves, megható s ugyanakkor szívszorító történet öt nyugdíjasról, akik minden éjjel utaznak, hiszen nincs más választásuk, gyakorlatilag a semmibe. Igazi sztárparádé, a főszerepekben Sinkovits Imre, Bárdy György, Agárdy Gábor, Gera Zoltán és Kibédi Ervin.