Te + Én

Ajjaj! A párom belenézett a magánbeszélgetésembe!

Persze titokban. Nem kérdezte meg, csak belenézett a telefonunkba, amíg zuhanyoztunk, vagy átfutotta a bizalmas e-mailjeinket. Akár bevallotta, akár rajtakaptuk, a tett maga elég szörnyű! Nem bízik bennünk? Megbocsátható bűn ez? Vagy szakítsunk vele most azonnal?! Azért először gondoljuk át ezt a kérdést, és árnyaljuk a helyzetet egy kicsit.

Először is, igen, ha a párunk a hátunk mögött néz bele a beszélgetéseinkbe, akkor az valóban a bizalmatlanság jele. Fél, hogy valamit nem mondunk el neki, nem vagyunk teljesen őszinték hozzá. Vajon adunk erre okot neki? Tényleg van, amit eltitkolunk előle, amikor csak félinformációkat közlünk, és csendre intjük, ha tovább kérdezősködne? Ha igen, akkor ne csodálkozzunk. Valószínűleg nem volt jobb ötlete, honnan szerezhetné meg az áhított tudást, ezért olvasott bele a csetbeszélgetésünkbe. Egyrészt igazunk van, ez valóban nem jó megoldás, az intim szféra tiszteletben tartása még egy tartós párkapcsolat esetén is szükséges. És teljesen normális: jogunk van hozzá, hogy legyenek dolgaink, amik csak ránk tartoznak. Azonban nem árt, ha világossá tesszük a párunk számára, hogy ezekben semmi olyan nincs, amiért aggódnunk kellene. Valóban nem kell arról tudnia, hogy a barátnőnkkel az intim szőrtelenítés hogyanját beszéljük éppen meg (erről valószínűleg nem is akar tudni), de ha titokzatoskodunk, ne csodálkozzunk, ha gyanakodni kezd.

Fotó: Pexels/ CC0 License

Fotó: Pexels/CC0 License

Rajtakaptuk, vagy ő vallotta be? Utóbbi azért a jobbik eset, ismerjük el. Ebben az esetben valószínűleg egyszeri alkalomról volt szó, amikor valami súlyos bizonytalanság merült fel benne, és ennek akart utána nézni. Előbbi esetben azonban lehet, hogy rendszeres szokásról van szó – erről viszont mindenképpen beszéljünk vele. Nekünk, nőknek nem kell bemutatni a hangyából elefántot típusú problémagenerálást, de azért nem árt, ha tisztázzuk a párunkkal, mi a kétsége oka. Egyszerűen csak önbizalomhiánya van, vagy így akar kontrollt gyakorolni az életünk felett?

Aztán vizsgáljuk meg magunkat: miért érint minket ez ennyire érzékenyen? Van valami, amit nem kellett volna látnia? Valóban flörtöltünk egy ismeretlen sráccal? Megcsaltuk a párunkat? Ebben az esetben igazán nincs miért felháborodnunk bizalmatlansága felett. Inkább arról gondolkodjunk el, majd beszélgessünk el vele, hogy van-e létjogosultsága a kapcsolatunknak, képesek vagyunk-e elköteleződni egymás mellett.

Ha mi ártatlanok vagyunk, csak felhúzott minket az intim zóna határsértése, akkor tegyük a szívünkre a kezünket: kíváncsiskodtunk bele már mi valamibe, amibe nem kellett volna?