Shannon és Chris Neumann-nak mindenesetre sikerült, pedig gyerekük is volt. Miután kijöttek a bíróságról, lőttek egy friss mosolygós szelfit, és mindenki ment a maga útjára. Azóta egyre több ilyen fényképpel találkozunk, s ha csak a felük készült divatból, akkor is akad egy jó adagnyi ember, akik mosolygósan távoztak a válásuk után. Vajon hogyan csinálták?
Veszekedés helyett támogatás
Általában azoknak a pároknak sikerül szépen, viszonylag konfliktusoktól mentesen elválniuk, akiknél a döntés már hosszú ideje érlelődött, és nem csupán érzelmi alapon hozták meg. Sokat dolgoztak a kapcsolatukon, és azt látták, hogy annak ellenére sem működik. Már lejátszották az összes meccset, kiharagudták, kiveszekedték magukat, mégsem jutottak előbbre. Az is fontos, hogy mindketten válni akartak, nemcsak az egyikük, a másik pedig csupán jó képet vágott hozzá. Ezek a párok abban is egyetértettek, hogy a válás civilizált folyamat, amit higgadtan is le lehet vezényelni, és amiben nem kell támadni a másikat a cél érdekében. Ha a férfi és a nő is válni szeretne, mégpedig minél könnyedebben, akkor már egy közös cél érdekében fognak össze a tárgyalások idejére. Támogathatják is egymást, főleg akkor, ha gyermekük van, és végtére is egy családhoz fognak tartozni a jövőben is. Sokan pont azért válnak el, mert barátként jól működnek együtt, még szülőtársként is akár, de az együttélés, a kapcsolat szerelmi része nem működik, s pont attól voltak frusztráltak. Amint nem kötelező a másikkal élni, aludni, enni, onnantól maga a megkönnyebbülés is mosolyt fakaszthat az arcokra, és segítheti egy stabilabb, s távolabbi, de támogatóbb kapcsolat kialakítását.
Fotó: iStock.com/AndreyPopovHova tegyük az érzéseinket?
A válás megünneplése, a sok mosoly nem megy mindenkinek őszintén. Teljesen normális, ha a kudarcélmény miatt letörtek vagyunk, picit depressziósak, tele vagyunk kérdésekkel a jövőt illetően, megkérdőjelezzük saját magunkat. Az lenne a furcsa, ha nem vívódnánk, mikor egy nagy szerelem véget ér. Ugyanígy az is normális, ha haragszunk a másikra, mert nem nyújtotta azt, amit ígért, vagy amire számítottunk, esetleg megcsalt, becsapott, egyszóval fájdalmat okozott. Ehhez nem kell mosolyogva asszisztálni, ha nem akarunk. Ennek ellenére, ha már választani kell jó és rossz válás között, valószínűleg mindenki a békésebbre szavaz, és ha partnerre találunk ebben saját exünk részéről, akkor miért ne vezényelhetnénk le a folyamatot üvöltözés, pocskondiázás és jelenetek nélkül?
Fotó: iStock.com/djsash001Válóbuli
A válás után lőtt mosolygós szelfi még csak a kezdet, nagyon sokan ugyanolyan bulit csapnak a válás után a barátaikkal, mint az esküvő idején. A tortával, az új ruhával nem azt ünneplik, hogy tönkrement egy kapcsolat, hanem azt, hogy elkezdődik egy új élet, tele lehetőségekkel. Ahelyett, hogy borúsan azon tűnődnének, mi lesz mostantól egy ekkora kudarc után, optimistán tekintenek a jövőbe, és bíznak az életben, a levont tanulságokban. Mindez jól jelzi, mennyire átalakulóban van a gondolkodásunk az egész házasság-válás témakörről. Néhány évtizede még megbélyegezték az elvált asszonyokat, sok házasságot tartott össze a szégyentől való félelem, ma pedig akár a második házasságunk felbontását is vígan megünnepeljük. Vajon azért tesszük ezt, mert kisebb lett a házasság súlya, már nem jelent feltétlenül oldhatatlan gazdasági-társadalmi szövetséget? Lehet, hogy túl könnyedén vesszük? Sokak szerint igen. Annak azonban semmi értelme, hogy túlságosan is komolyan vegyük, és életünk tragédiáját lássuk egy válásban. Mert utána is felkel a nap, előttünk pedig még ott az egész élet. Ahogy Anne Shirley-nek mondták: „A holnap mindig tiszta, nem szennyezi hiba.”
