Ezekkel kergetjük az őrületbe a pasikat!

Mindenkinek vannak jó vagy rossz tulajdonságai, szokásai, amiket lehet, hogy észre sem veszünk, vagy nem tudatosul bennünk, hogy csináljuk, és az meg végképp elkerülheti a figyelmünket, hogy ezek esetleg idegesíthetnek másokat. De állítólag vannak a nemünkre jellemző idegesítő szokások is, amik általában jellemzők a nőkre (tisztelet a kivételnek, persze). Ezek közül gyűjtöttünk össze néhányat.

Nézzünk szét a lakásban, és tegyük a kezünket a szívünkre: valóban szükségünk van minden egyes kozmetikumra? (Természetesen igen, de most nem ez a lényeg.) Mert amíg egy férfinak általában elegendő egy tusfürdő, egy sampon, esetleg balzsam és a borotválkozó- meg a fogmosószett, addig mi el sem indulunk otthonról a boltba egy ilyen kis csomaggal. Ráadásul körömlakkból és szemfestékből sosem lehet elég, csak tartsuk rendben azokat, akkor talán kevésbé zavaró a rengeteg kence.

Fotó: iStock.com/MoustacheGirl

Az is bosszantó lehet, ha sosem készülünk el időre. Akár sminkről, akár öltözködésről van is szó, a nőknél az öt perc is könnyen fél órát is jelenthet, és lássuk be, ha folyton ránk kell várni, mert még egy kis rúzs, egy tincs kivasalása, inkább a másik cipő… meglehetősen bosszantó lehet.

„Semmi…”

– Mi a baj?
– Semmi…

Tegye fel a kezét, akinek még sosem volt ilyen párbeszéd az életében! És az is, akinek a párja nem lett ideges a választól. Igaz, ha egy kicsit gondolkozunk, vagy magunkba nézünk, már tudjuk a választ és talán ki is tudjuk mondani, de azért a klasszikus „Semmi…” eléggé őrületbe kergető.

Hasonlóan idegesítő lehet, amikor a kérdésre kérdéssel válaszolunk. Mert szoktunk, ez nem vitás. „Hol találkozzunk?”, „Szerinted?”, vagy “Mikor menjünk nyaralni?”, „Nem is tudom, neked mikor lenne jó?” Világos, hogy szeretnénk közösen eldönteni, megbeszélni, de a sok bizonytalan visszakérdezés helyett próbáljuk meg elsőre elmondani, hogy mi mit szeretnénk, és utána is rátérhetünk a közös, kompromisszumos döntésre.

Már a kozmetikumoknál is említettük, de a cipők és ruhák felhalmozásának tolerálásáért is igazán hálásak lehetünk a férfiaknak – már amennyiben valóban elnézik nekünk, hogy bár tele van a szekrényünk, sosem tudjuk, mit vegyünk fel, még akkor sem, ha két nappal korábban vásároltunk be egy leárazáson.

Fotó: iStock.com/deniskomarov

Nőként szinte sosem eszünk, csak ránézünk és dolgozunk tovább. Éppen ezért megelégszünk az étteremben egy könnyű salátával is. Megrendeljük, és boldogan megállapítjuk, hogy milyen erősek vagyunk. Aztán kihozzák a párunk illatos húsát sült krumplival, mártással, és összeszalad a nyál a szánkban. Kérünk egy falatot, kettőt, csak még egy krumplit, csak még az utolsó falat húst… Őszintén szólva, mi sem örülnénk, ha megennénk az ebédünket vagy vacsoránkat.

No és persze ott van a fecsegés. A végeláthatatlan, minden apró részletre kiterjedő mesélés, a zárójeles magyarázatokkal és háttérinformációkkal, csak a jobban értés végett… És még mi vagyunk felháborodva, ha azon kapjuk a párunkat, hogy nem figyel, hogy fogalma sincs arról, hogy mit mondtunk öt perccel korábban. Pedig biztosan nagyon fárasztó lehet a sok feleslegesnek tűnő részlet és információ, próbáljunk meg olykor tényleg csak a lényegre koncentrálni.