Az imposztor-szindróma nem új keletű jelenség, már a ’70-es évek óta nyilvántartják. Lényege, hogy az ebben szenvedő úgy érzi, képességei a béka feneke alatt vannak, valójában nem ért ahhoz, amit csinál, valami hiba miatt került ide, és hamarosan rá fog jönni a környezete, hogy ő csak egy szélhámos. A paradoxon az egészben az, hogy általában sikeres, képzett emberek szenvednek ettől az érzéstől, akiknek valójában nem lenne okuk kételkedni a képességeikben. Azaz egyfajta súlyos önbizalomhiányról beszélhetünk, ami kifejezetten a munka és teljesítmény területén mutatkozik meg. Az imposztor-szindrómásokat az sem győzi meg, hogy a főnökük elégedett velük, kollégáik becsülik, és objektíven is szép sikereket érnek el; ők úgy hiszik, bármelyik pillanatban lebukhatnak. A szorongató érzés miatt igyekeznek egyre jobban és jobban teljesíteni, és ha környezetük ezt értékeli is, ők úgy gondolják, csak kapcsolataik, csinos külsejük, vagy a szerencse miatt lett pozitív a végkifejlet – de semmiképpen sem könyvelik el saját sikernek. Főleg nők szenvednek ettől az érzéstől, meglepő módon például Meryl Streep színésznő: ő, bár a kritikusok az egekig magasztalják, és egy filmjét megnézve mi is meggyőződhetünk tehetségéről, úgy nyilatkozott, hogy most már biztos benne, hogy a következő filmjénél észre fogják venni, igazából csapnivaló színész.
Fotó: iStock.com/KatarzynaBialasiewiczMi áll a jelenség hátterében? Alapvető attribúciós hibának nevezzük azt, amikor mások cselekedeteit elsősorban belső tulajdonságaiknak tulajdonítjuk ahelyett, hogy a környezeti tényezőket figyelembe vennénk. Például ha egy munkatársunk nem készült el időben egy határidős munkával, azt gondolhatjuk, hogy lusta, ügyetlen, figyelmen kívül hagyva azt, hogy az előző napokban bárányhimlős gyermekeit ápolta otthon. Saját cselekedeteinkben sokkal jobban meglátjuk a környezeti változók szerepét, illetve nem szívesen ismerjük el, hogy ügyetlenségünk, figyelmetlenségünk okán hibáztunk, inkább másra fogjuk. Az imposztor-szindrómások azonban pont fordítva működnek: ők saját sikereiket nem képesek magukénak elismerni, hibáikban pedig elégtelen mivoltuk bizonyítékát látják.
Fotó: iStock.com/kieferpixAz imposztor-szindróma legfőbb hátránya, hogy óriási mennyiségű (és teljesen felesleges) stresszt helyez az illetőre – a stressz káros hatásairól már sokat írtunk, így ezeket nem kell külön bemutatni. Emellett nagyobb esély van rá, hogy kialakul mellette egyéb mentális zavar, például depresszió, szorongásos zavarok, kényszerzavar. Ha e cikk alapján magunkra ismertünk, talán kissé megnyugszunk, hogy nem vagyunk egyedül a problémánkkal. Igyekezzünk összeszedni és leírni erősségeinket, teljesítményeinket. Kérdezzük meg munkatársainkat, családtagjainkat, ők hogy látnak minket – így teljesebb képet kaphatunk magunkról. Ha ezek sem segítenek, forduljunk szakemberhez! Ne felejtsük el, hogy biztos ismerünk más imposztor-szindrómásokat is: ők azok a kedves, jó fej, sikeres emberek, akik belül ugyanúgy félnek a lebukástól, mint mi.
