A pink tax, magyarul rózsaszín adó minden olyan terméket érint, amelyet magasabban áraznak be, csupán azért, mert nőknek szánták őket! S nem csak azért, mert rózsaszín, színes, szagos, cuki, igaz ez a fekete kiskosztümre is! Nem elég, ugye, hogy a nők ugyanazért a munkáért lényegesen kevesebb fizetést kapnak (ez a világ minden táján, az Egyesül Államoktól Ugandáig fellelhető wage gap jelensége), de egyre erősebb az a trend, miszerint a gyártók és a kereskedők látszólag ugyanazt a terméket drágábban árulják a nőknek, mint a férfiaknak. Ez a különbség egyes termékeknél elérheti akár az 50 százalékot is.
Fotó: iStock.com/RohappyEz a fajta egyenlőtlen nemi megkülönböztetés már viszonylag korán elkezdődik, hiszen a felmérések szerint már a kisfiú- és kislány-gyermekjátékok és -ruhák sem azonos áron kerülnek az üzletekbe. A pink mindig drágább. Gyakorlatilag a nők születésüktől a halálukig minden szükséges termékért többet fizetnek, mint a férfiak. A The Times kutatása tárta fel az egyenlőtlenséget először, mikor is több száz, nemek szerint célzottan elkülönített termék árát vizsgálták meg, beleértve ruhákat, játékokat, baba- és szépségápolási kellékeket, s arra jutottak, hogy nagy átlagban 37 százalékkal drágábbak a női termékek.
A nép hangja
Az ügy kirobbanása után nőjogi aktivisták, többek között Maria Miller, a Women and Equalities Select Committee, egy női és esélyegyenlőségi bizottság elnöke szerint ez a gyakorlat egyszerűen elfogadhatatlan, s követeli, hogy a kiskereskedők álljanak elő egy meggyőző magyarázattal. Hiszen véleménye szerint éppen olyan időket élünk, amikor a nők és férfiak között tátongó társadalmi szakadékok eltűnőben vannak, s felteszi a kérdést, akkor a kereskedők és a gyártók vajon miért nem követik a társadalmi fejlődést, miért hátráltatják azt.
A közösségi oldalakon is sokan megszólaltak az ügy kapcsán, akik felháborítónak tartják a jelenséget, s nem is értik, miért van egyáltalán szükség ilyesfajta különbségtételre, mikor a különböző termékek látszólag azonosak, csupán színben, illatban, csomagolásukban különböznek egymástól. Sokan gondolkodnak úgy, hogy ez csak egy újabb módja a vásárlók megtévesztésének, kizsigerelésének.
A tőke hangja
A gyártók hajlamosak azzal védekezni, hogy egyrészt a hölgyeknek készült termékek sokkal nagyobb méretválasztékban készülnek, ami felaprózza a gyártási folyamatot, így sokkal több munka van velük, magasabbak a költségek. Másrészt elmondásuk szerint különbözőképpen reklámozzák a hölgyeknek, illetve az uraknak szánt termékeket, ez látszik meg az árkülönbségben. Esetenként az is előfordulhat, hogy másfajta összetételekkel dolgoznak, olyanokkal, melyeket kifejezetten nőknek fejlesztettek ki. De ott vannak még az extra dizájnelemek, melyekre a hölgyek jobban felfigyelnek, magyarul a csomagolás.
Fotó: iStock.com/Creative-FamilyA szubjektum hangja
Ez persze nyilván mind igaz, ám sokkal inkább feltételezhető az, amit persze egyetlen tanulmány sem ír le, s hangsúlyozottan egy szubjektív vélemény, hogy ezek a márkák a hagyományos férfi- és női sztereotípiákra építenek, azaz arra, hogy az erősebbik nem képviselői inkább racionális lélekkel rendelkeznek, míg a gyengébbik nem hajlamos ösztönből, felindulásból vásárolni. A gyárak és kereskedők lényegében megbélyegzik a nőket, azt feltételezve róluk, hogy a nőcis szín a termékeken képes elhomályosítani az árcédulán szereplő összeget, vagyis hajlamosabbak elcsábulni, ha színezett, „pinkesített” termékekről van szó.
