A lányom az első születésnapjára egy Waldorf-babát (manót) kapott ajándékba. Lilababa (mert lila) attól a naptól fogva egyetlen éjszakát vagy délutáni alvást sem töltött egyedül. Apró pici szeme van, a rózsapír már lekopott az arcáról, mégis teljesen egyértelmű, mikor fáradt vagy jókedvű, mikor alszik és mikor van ébren, vagy éppen mikor éhes – hiszen az anyukája tudja. Én pedig azt tudom, ha majd egyszer a lányom már nem alszik vele többet, Lilababa megvárja, míg az unokámnak is bemutatkozhat.
Fotó: Ridikül.hu„Nagyjából tizenkét éve találkoztam először a Waldorf-pedagógiával és az ehhez kapcsolódó babákkal abban az óvodában, ahol dadusként dolgozom” – meséli Nagy Katalin. „Hat éve varrok babákat. Nagymamám varrónő volt, gyerekkoromban rendszeresen ő varrta a ruháimat azon ötletek alapján, amiket én kitaláltam. Ennek köszönhetően volt némi alaptudásom a varrással kapcsolatban, de komolyabb technikai ismereteim nem voltak. Egész konkrétan mielőtt az első babáimat elkészítettem volna életemben nem varrtam még semmit. Ezeket a hiányosságokat pótolandó beiratkoztam egy varrótanfolyamra és sokkal szebben kidolgozott és tartósabb ruhákat tudok készíteni azóta a babáknak. Elsősorban babákat és manókat varrok, de nem a legszigorúbb értelemben vett Waldorf-babákat. A hagyományos Waldorf-pedagógia alapján a babáknak nincs kifejező arca és szeme éppen azért, hogy ne gátolja a gyermek szabad fantáziáját. Az én babáimnak azért van arca, ezért ha nem hagyományos Waldorf-babát kérnek tőlem, akkor a babáim arca elég kifejező.”
Fotó: Ridikül.huKézbe véve egy babát az első, ami feltűnik, a súlya. A nagyobb babák, amiket Kati elhozott nagyjából 45–50 centiméteresek, de a könnyű műanyag babákhoz szokott kezemben furcsa úgy tartani egy babát, mint egy igazi kisbabát.
Fotó: Ridikül.hu„Gabonával van töltve a törzsük éppen a súlya miatt. Egy pillekönnyű, de hatalmas műanyag baba nem annyira hiteles. Ezek a babák szinte teljes mértékben természetes anyagokból készülnek: a testük öntisztuló gyapjú, a hajuk moherfonál, a bőrük öko-tex. Azért fogalmaztam úgy, hogy szinte teljes mértékben, mert néha előfordul, hogy a ruhájuk alapanyaga nem 100%-ban tiszta pamut, hanem esetleg kevert szálas, bár az is inkább csak a díszítéseknél.”
Fotó: Ridikül.hu
Babák nem csak kislányoknak
Téved, aki azt hiszi, hogy ezek az egyedi babák kizárólag óvodás korú kislányoknak készülnek. Egyrészt kisfiúknak is szoktak hajas babát, öltöztető babát varratni, ami a rájuk jellemző jegyeket hordozza. A fiúknak is szükségük van rá, hogy saját magukat megszemélyesíthessék, amikor játszanak – erre jók a katonák, szuperhősök és állatfigurák is, de némely kisfiú igenis szívesen játszik igazi hajas babával.
„Azt tudni kell, hogy ha egy fiú kap egy babát, nem feltétlenül ringatva fog vele játszani” – mondja Kati. Sokkal inkább dobálja, harcol, birkózik – amolyan fiús játékokat játszik vele. Az oviban nap mint nap látom, ahogy a fiúk nyüstölik ezeket a babákat (pörgetik, lecsúsztatják innen-onnan), de tökéletesen bírják a strapát. A gyapjú öntisztuló természetes anyag, a legdurvább baleseteket kivéve nem kell mosni, csak ha a ruhájuk piszkos lesz.”
A fiúk mellett gyakran felnőttek kérik vagy kapják ajándékba a kicsi-én babákat, melyek segítenek egyes terápiás folyamatokban megszemélyesíteni a gyermekkori ént.
Minden baba külön személyiség
Kati ritkán készít raktárra babákat, többnyire megrendelésre dolgozik, fényképek alapján.
„A megrendeléses rendszernek nagyon egyszerű oka van: az idő és a pénz. Egy babát két egész napi munka megvarrni, az alapanyagok pedig nagyon drágák. Karácsony közeledtével egyébként rendszerint az utolsó pillanatban jön rá mindenki, hogy egyedi babát ajándékozna a szerettének. Volt olyan év, amikor még december 24-én is babákat varrtam és így is azt kellett mondanom néhány érdeklődőnek, hogy már nem tudom vállalni. Amikor egy baba születik, nézem a megajándékozott fényképét és igyekszem a rá jellemző tulajdonságokat valahogy belecsempészni a baba személyiségébe. A haj- és szemszín adott, de a frizura formájával, a ruha stílusával, a száj és legfőképp a szem formájával rengeteget lehet játszani. Ezeknek a babáknak ha az anyaga valahol meg is sérül, bármely részük javítható utólag, szemben a fröccsöntött tömegbabákkal. És a gyerekek valahogy érzik, hogy egy ilyen baba több, mint egy egyszerű műanyag játék. Más az, amikor egy gép ontja százával magából a sokszor természetellenes babákat és megint más, amikor egy ember dolgozik minden egyes személyiséggel (mert minden babának személyisége van) két napot egyfolytában.
Bízom benne, hogy ezek a babák a kisgyerekeknek egy életre szólnak és nagy eséllyel a mai kislányok még nagymamakorukban is megmutathatják az unokáiknak, mivel játszottak gyerekkorukban.”
